Kedves Emberek!

32 nap és 16683 megtett km után hazaértünk. Az utolsó 80 kilométert szakadó hóesésben tettük meg az autópályán úgy, hogy semmit nem láttunk kifelé a kocsiból, valamint gyakorlatilag szűz hó volt alattunk, nem voltak sávok, semmi csak a nagy fehérség... komoly volt. De itt vagyunk, egyben vagyunk, élünk, virulunk.

Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon furcsa érzés itt lenni... leírhatatlan mindaz ami most kavarog bennem, én magam se tudom mit érzek vagy gondolok pontosan... egy biztos: bőven van mit megemészteni. Mindaz ami történt velünk még csak most fog lecsapódni, most fogjuk csak felfogni igazán az eseményeket... Nehéz lesz, de magamhoz kell térnem, hisz itthon vagyunk és vissza kell állni a hagyományos kerékvágásba... köszönet Lacinak és Máténak, hogy eddig tartották a frontot és hogy a verseny alatt tudósítottak helyettünk! És mégegyszer köszönet mindenkinek aki olvasott, keresett, figyelt, szorított, üzent, hívott, várt, szeretett és aggódott... és köszönet természetesen a szponzorainknak akik nélkül mindez nem jöhetett volna létre!

Most pihenek kicsit aztán jelentkezem még az elmaradt befejezéssel és némi összegzéssel is a versenyről, ha valakit még érdekel...

Jóklegyetek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.