Először is elnézést kérek mindenkitől aki várja a regény folytatását... Nem sikerült minden a terveink szerint... Miután "elváltunk" megérkeztek Balázsék medencézni kicsit, majd mondták, hogy Ők éhesek, és mivel nem voltak egyedül ezzel (azaz mi se voltunk másképp), hát úgy határoztunk elmegyünk és megtömjük a bendőt az olcsó ámde annál finomabb Relax nevű helyen. Néhány drága szállodai sör után taxiba szálltunk és aprópénzért elautóztunk a Relax-hoz, ami beváltotta a hozzá fűzött reményeket, rendkívül finom pizzát ettünk és rendkívül sok finom sört megittunk, viszonylag olcsón. A hatás nem maradt el! :) Kedves testvércsapatunkat (02 Aquinqum Racing) egész nap nem láttuk, néhány órája azonban sikerült beszélnem Julival és félve kérdeztem meg Tőle, hogy gondoltak-e esetleg már arra, hogy maradjunk itt még egy napot?... A válasz: "Egész nap ezt próbáltuk veletek megbeszélni, mi már le is foglaltuk volna a szállást..." Nohiszen, hát senkinek sincs ínyére hazaindulni az afrikai nyárból? :) Egy szó mint száz, nagyon úgy tűnik maradunk még egy napot, ami azért is nagyon jó, mert reményeim szerint be tudom fejezni a rövid beszámolót... És itt említeném meg, hogy amikor ma elkezdtem írni akkor csak pár sort szerettem volna, noha úgy tűnik napló készül, a leírtak csak az élményeink apró töredékeit próbálják átadni, a valóságot szerintem lehetetlen. Szóval maradunk, és ha rajtunk múlna megvárnánk itt a tavaszt, hogy ha hazaérünk ne kelljen nagykabátot húzni.... Olyan szép itt minden, igaz ha kilépsz az utcára olyan füst csap meg ami otthon max akkor ha ég egy ház a szomszédban, igaz akkora a szemét néha amekkora otthon az illegális lerakókon sincs, igaz olyan itt a közlekedés mint délután négykor az oktogonon, de mégis más és mégis magávalragad. Az emberek kedvesek, aranyosak és segítőkészek, valahogy otthon érzed magad. Csak egy példa a hétköznapokból: A KRESZ itt szerintem hagyományokon alapul, az egy dolog, hogy a robogósok minden irányból jönnek (bukó nélkül ketten a motoron néha úgy, hogy a hátsó hölgyemény hátán még egy csecsemőféle gyermek is lóg, félig alva de semmiképpen nincs egy évesnél több), szóval mész, semmi tábla, befordulsz egy utcába és azt látod, hogy mindenki villog és mutogat... egyirányú utca... erre nagy nehezen megfordulsz, hogy jó irányba legyél, egy robogós arc segít. Kihajtasz jobbra fordulsz, ott a robogós srác és mutatja, hogy merre menj tovább amerre tuti jó lesz... mindenki segít, mindenki jó fej.

Lassan lefekszem, Lusti már úgy fest alszik. Reggel 4 felé jönnek Editék (Vitabox Team) és hozzák az RZG-s srácok cuccát amit hazaviszünk. A srácok már szerintem otthon vannak, minket nem találtak itt ezért kértem őket, hogy rakják le a táskát a 203-ban, majd eljut valahogy hozzánk. :) Holnap még Balázsék cuccait is felvesszük, Ricsi (a motoros) csomagtartója a tetőn, több cuccal indulunk haza mint amennyivel jöttünk... :) Jah, elvileg a Borsa Mikiék kamera táskája is minket illet... Bamako feeling, ezért jöttünk, fő az összetartás! :) Szeretünk itt lenni és szeretjük mindazokat akik itt vannak. És persze szeretünk mindenkit aki otthon van és szeret minket...

Holnap folytatom a beszámolónak nevezett tákolmányt, addig is mindenkinek kívánok soksok szépet és jót szeretettel Bamako-ból, legyetek jókok és vigyázzatok egymásra!

Puszi-pacsi, Norbee

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.