Ma számunkra átlagosnak mondható bamakoi napunk volt: későn kelés, medencézés, napozás, vacsi a Relax-ban. Tudom, tudom otthon tombol a tél, sajnálok is mindenkit aki nem lehet itt velünk, pedig tudom, hogy élveznétek. Naná, ki nem... Max annyi volt eltérő a mában, hogy voltunk délben olajcserén, de azt írtam is, aztán voltunk a Mali rendőrségen bepecsételtetni az útlevelünkbe, hogy mi igenis Maliban vagyunk, ugyanis mivel zöldhatáron jöttünk be nem történt pecsételés, és ez kifelé a határon komoly sok eurós büntetéseket von maga után... de már ez is megvan, mától hivatalosan is Maliban vagyunk! :) (Egy kedves rendőr hölgyemény beírta ékes kézírással, hogy ő látott minket ma bamakoban, és nyomott rá egy pecsétet... hát ez is valami!:) Ezután átmentünk Balázsékhoz akik megleptek minket egy jó nagy rakás gázolajszagú cuccal, hogy vigyük ezeket haza... kezdetben pár szerszámról volt szó, erre lassan tele a kocsink, és mi még benne se vagyunk... Sebaj, megoldjuk! Aztán medence, napozás, nyár Bencéékkel... Sajnos azonban egyszer minden jónak vége szakad, holnap reggel mostmár tényleg elindulunk haza. Még semmiféle koncepciónk nincsen arra vonatkozólag, hogy merre megyünk majd meg hol állunk meg és hasonlók, majd kialakul menet közben. Reggel még gyors autó átrendezés, aztán nyakunkba kapjuk Malit. Először még felkeresünk pár apró falut, viszünk nekik még gyógyszereket meg vitaminokat, apró ajándékokat, aztán ráállunk a végeláthatatlan aszfaltcsíkra és rendíthetetlenül utazunk hazafelé. A többek azt mondják jó lesz, számunkra most kezdődik a túra kategória. Hát igen, idefelé nem sok mindent láttunk az biztos. Majd most igyekszünk mindent megnézni amit csak lehet és rendesen megcsodálni az afrikai világot. Biztosan szép lesz. Menet közben majd ha nem vezetek folytatom a kisregényem aztán felküldöm valahonnan, vannak netes helyek mindenfelé, mostmár lesz időnk arra is, hogy felkeressük őket. Azt nem tudom, hogy mikor érünk haza, de egy biztos, hogy nagyon messze vagyunk Tőletek, csak a teljesség kedvéért elárulom, hogy idefelé kicsivel több mint 8800 km-t tettünk meg... amúgy fel se tűnt.

Legyetek jók, avagy legyetek rosszak, ki-ki válassza ki a neki szimpatikusat! :) Jelentkezni fogok mostmár út közben is ahogy tudok, olvassatok továbbra is szeretettel!

Puszi mindenkinek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.